tekst piosenki
Akkor voltam a legboldogabb, mikor visszaírtál nekem,
Hogy szeretsz engem, Daniella, ezt őrzöm a szívemben.
A második mondatod az volt, hogy szeretlek téged,
Abban a pillanatban úgy éreztem, enyém lett az élet.
Legelőször nem hittem neked, bevallom őszintén,
Megkérdeztem, hogy vagy, te azt mondtad: jól vagy, én is épp.
Azt írtam vissza neked, hogy nálam is minden rendben,
Nem sejtettem, hogy pár szó ennyire megérint engem.
De mégis megleptél engem azzal a bizonyos szóval,
Azóta is együtt élek minden régi gondolattal.
Egy egyszerű üzenet volt, mégis többet jelentett,
Mint sok hosszú beszélgetés, amit az élet eltemet.
És utána elkezdtél mesélni nekem Romeóról,
A történeteidről, a múltadról, sok mindenről.
Azt mondtad, jobb vagyok nála, és sokkal kedvesebb,
Akkor hittem el először, hogy talán lehetek több neked.
Refrén
Most csak nézem a régi üzeneteket éjszakánként,
Keresem a boldogságot minden eltűnt mondat mélyén.
Mert akkor voltam a legboldogabb, ezt nem feledem,
Amikor azt írtad nekem: "szeretlek", csendesen.
Az idő telik tovább, de az emlék nem fakul el,
Minden közös pillanat a szívemben marad meg.
Sokszor érzem úgy, hogy visszamennék ahhoz a naphoz,
Mikor még nem féltem attól, hogy egyszer minden megváltoz.
Most a zenébe írom azt, amit már nem mondhatok,
A fájdalmat, a hiányt és a megmaradt nyomokat.
Daniella, ha hallanád, talán megértenéd,
Hogy egyetlen üzeneted örökre bennem él.