Dózsa népe fel kell egyszer

Dózsa népe felkelt egyszer, mi is ébredünk. Tépjük le már a láncokat, szabadok legyünk. Elég volt már a nyomorból, szenvedtünk sokat. Meg váltjuk majd mi magunkat a nehéz sors miatt.

Jászok – kunok kiváltságát, elvette Lipót. Talpam alól eladta a földet is más kezébe jut. Lipót császár őfelsége, megszenvedtetett. Ne tétovázz, lépned kell, most, Jász és kun gyerek.

Elvette a kiváltságot jobbágy sors vár ránk. Szabad jászok - szabad kunok, hogyan most tovább. Mit ér nekünk a lovagrend, ha gúzsba kötöttek. Odalett a kiváltságunk nem nyugszunk bele.

Nem érdekel a lovagrend, szabad leszek én. Letépjük mi a láncokat, mint annak idején. Megszoktuk a szabadságot, visszakérjük azt. Legyen szabad ez az ország szenvedtünk sokat.

Dózsa népe felkelt egyszer, mi is felkelünk. Letépjük mi a láncokat, szabadok leszünk. Odalett már a hódoltság, elment a török. Nem kérünk a lovagrendből szabadok legyünk.

Őfelsége Terézia visszaadta nekünk, ami jár. Megváltottuk a jász - kunságot, ez a mi hazánk. Megkaptuk a szabadságot, visszakértük azt.
Nem törődtünk bele abba, ami sanyargat.

Megtanultuk sok éven át mi a küzdelem. Jászok – kunok ők konokok harcra születtek. Harcra születtek.

Megkaptuk a szabadságot, visszakértük azt. Nem törődtünk bele abba, ami sanyargat. Megtanultuk sok éven át mi a küzdelem. Jászok – kunok ők konokok harcra születtek. Jászok - kunok ők konokok harcra születtek. Harcra születtek. Harcra születtek.