A spanok kinevetnek, mondják beteges vagyok De nem látják bennem azt amit a kapcsolatunk hagyott Egymás után jönnek feléd a dalok Minden sorban ott vagy Minden hangban ragyogsz
A te szemed nekem a fény, ha nem látom csak vakság Nélküled az életem csak egy üres valóság Ha más ér hozzád, szorul a hurok a torkomon Folytogat a gondolat, hogy nem vagy az oldalamon
Remény tart életben, hogy te még az enyém Hogy neked csak én, és nekem csak te léteznél Ha szétesik minden én akkor is hinnék Mert benned megvan az ok, hogy még mindig reményem
Mi voltunk akik vasárnap is lopni mentünk, Nem pénzt, csak perceket amiket együtt megéltünk Most minden éjjel szenvedés, és minden nappal keserű A tegnapunk felett köröz már a sötét keselyű
Félek a holnaptól mit hoz majd ellenem Ha nem vagy mellettem, ki marad velem? Szétesik minden, darabokra hullok De ha rád gondolok, még mindig új erőre kapok
Remény tart életben, hogy te még az enyém Hogy neked csak én, és nekem csak te léteznél Ha szétesik minden én akkor is hinnék Mert benned megvan az ok, hogy még mindig van remény…
Lehet hogy beteges amit érzek, lehet jól mondják De ők nem tudják milyen mélyre húztál Egyetlen dolog tart még engem életben: Hogy egyszer kimondod, hogy én vagyok az egyetlen…