A városom felett

A városom felett annyi érzelem lebeg. Ha nem látlak én a lelkem beteg. Otthont adott e földre szült anyám. Te egy kicsit más vagy édes hazám.

Bármerre is járok engem hazavár. Nem lesz jobb máshol, a szívem vissza vágy. Érzékeny lelkemet a sors bejárta már. Támadtak gyáva módon én vigyáztam rád.

Kell azt, hogy érezd, óvlak éberen. Beléd kapaszkodva könnyebb életem. E földben gyökereztem itt nevelt apám. Hív engem visszavár a szülőföld hazám.

Szép ez a város otthonos e táj. Itt pihennek őseim, itt nyugszik apám. Hív hazavár a szülőföld, barát. Te egy kicsit más vagy édes hazám.

Hív hazavár a szülőföld, barát. Te egy kicsit más vagy Túrkevei táj. Te egy kicsit más vagy Túrkevei táj. Túrkevei táj.