tekst piosenki
Eltűntek mind.
Én maradtam.
Ez elég volt.
Amikor mindenki hátat fordított, nem kérdeztem miért,
Csak vittem tovább a súlyt, mint akinek nincs miért.
A csend lett a tanárom, a harag az erőm,
A fájdalom diktált, miközben formált az idő.
Sokan kihasználtak, mikor nyitva voltam,
Mosoly mögé rejtett szándékokban bíztam.
Nem estem szét, csak darabokra vágtak,
És minden darabból fegyvert raktam össze magamnak.
Nem könyörögtem szeretetért, se szánalomért,
Csak őszinteséget kértem — ez volt a bűnöm ezért.
Most a tekintetem hideg, de tiszta maradt,
Mert túl sok hazugság tanított meg hallgatni magam.
Elestem, de tudtam, hogyan kell felállni,
A vereség megtanított pontosan számítani.
Ők a bukásomat lesték a sötétből halkan,
Én a túlélést választottam, nem a harcot szavakban.
Nem törtem meg, csak megértettem végre,
Hogy nem minden kéz nyúlik segíteni feléd.
Elmentek, hazudtak, eladtak könnyen,
Most a nevem súly, amit nem bírsz el csendben.
Az álmaim hajtom, nem várok igazolást,
Ha egyedül kell mennem, az sem akadály.
Egyszer bízom csak, az igazság a híd,
Ha eltöröd, nincs visszaút, nálam itt a vég.
A bizalom nálam nem szó, hanem döntés,
Ha megkapod, az azt jelenti: mellettem lépsz.
De egy repedés a mondatban elég,
És a múlt lezárul, nincs folytatás, nincs “még”.
Barátoknak hittelek árnyakat sokáig,
De a fényben derül ki, ki marad, ki játszik.
Nem gyűlöllek, csak nem kereslek már,
Mert a békém többet ér, mint bármilyen vitád.
Felépítettek a sebek, lebontottak a nevek,
Akikről azt hittem, hogy mellettem lesznek.
Most már tudom: a magány nem vereség,
Hanem tér, ahol végre hallom a saját eszem.
Volt idő, mikor a falak figyeltek rám,
Most a hangom visszhang, ha kimondom, ami fáj.
A bizalom szent dolog, nem aprópénz,
Ha megszeged egyszer — nálam ott a vég.
Nem törtem meg, nem hajoltam meg,
Amikor eltemettek élve, én akkor keltem fel.
Még itt vagyok, még viszem tovább,
Mert az álmaim közelebb vannak, mint hinnéd már.
Egyszer bízom csak, ez nem fenyegetés,
Ez tapasztalat, ami mögött ott a túlélés.
Ha átléped a határt, megszűnsz nekem lenni,
Nem haragból — csak megtanultam emlékezni.