Mond megéri?

Szeretném újrakezdeni. Szeretném érezni, hogy van esélyem, mégsem érzem úgy, hogy eddig feleslegesen őriztem volna a szép emlékeim.
Egy pillanat alatt történhet valami olyan, ami maradandóvá válik, később pedig rossz emlékként marad meg.

Szereted, amikor nincs akadály. Szereted, ha nem ér utol a kín sem. Boldog vagy, mégsem érzed, hogy az életed sínen lenne. Mondd, mit érzel.

Mi lett belőletek? Patkány módon terítitek a drogot, és azt hiszitek, jó lesz minden. Mindenki kedves és szelíd, akitől veszitek, aztán átver, és szó nélkül eltűnik, nincs veled egy szinten.

Mi történt megint? Lehet, hogy az alap kicsit túl mozgó, biztos nem szelíd. Fél bogyó után nem tudod, hol vagy, mégis jól érzed magad ha éhes vagy majd a kaja elterít. Rád tör a „kedves éned”, mindenki ki használ csak az tisztel teged aki szeret es mindenben segit.

Aki benne van, az tudja: kemény és borzasztó a helyzet. Azt is tudja, hogy két bogyó után az Algoflexet alkohollal bevenni már nem kell. Nem tesz rá akkor miért csinálnám legyek inkább csak fentebb.

Tudom, könnyebb felejteni, mint a rosszat megélni. Mégis én vagyok kettőnk közül az, aki a rosszat és a kínt kénytelen, akaratlanul átélni.