A tescoba mikor megérkezem, Hajnalban a parkoló még csöndes, A napfény alszik, sötét az ég is, Az utcák kihaltak, csak néhány árnyék. De a szívem már fénylik, kávémat kortyolva, Várom a reggelt, mert tudom, hogy jön. Dolgozni jöttem, egész nap járok-kelek, Ezért itt vagyok, a nap fénye ne feledjen engem. A csövesek elhúztak innen régen, Megtanulták az én vidékem titkait szépen. Ezért a parkolóban senki sem zavar, Nap fénye nyugodtan csillan rajtam. Este tízkor zárulnak ajtók, ezután Varázslatos csendben veszek részt én, a reggeli kávém íze most is velem él! van valami varázslatos ebben a csendben, a szívem dobogása viszi el bánatomat messze. zene szól körülöttem, csak én vagyok itt; nincs más hely ahonnan jobban szeretnék elmenni.