Még pár nap és vége a nyárnak, hűvös reggeleken majd szél ifjak járnak, vágtatnak vadul, mint szilaj csikó, míg dérkönnye hűsen kezemre hull.
Délelőtt újra erőre kap a Nap, lángoló sugara mint nyílzápor hull rám, réti virágok arcán még színes mosoly ragyog, mintha angyalok köntösét hordanák.
Lassan elköszön a nyár, ahogy fától a levél még lángolna de végére ér, már csak parázs a hamu alatt, arcán fagyos ráncok, mint mosoly épít képekből emlékfalat.