Férfinek születni mennyit ér? Enyém a világ, hajt a vér De mi lenne ha egyszer letáboroznék? Gondoltam én. A bűbáj börtönében rabul estem Fogva tartott perceim szerettem Közben húzott el mellettem az élet A sorsomat zabálták az évek Lelkemet fogva tartani megérte-e? A világ olyankor enyém volt-e? Úgy tűnt egy ideig hogy igen, De a lelkembe betört a hideg A láncaimat hordva már kimerültem Amikor egy ajtórés nyílt meg Bevilágított rajta a tiszta holdfény A láncból akkor lett egyszerű árnyék Újra enyém a világ, megint hajt a vér A holdsugár ezen az úton kísér Úgy van velem, hogy nem szorítja el kezem Bárhol vagyok, bevilágítja lelkem A láncok után még foltos a testem De ha nem kell nem nézegetem Mert elérhetem magát a holdat is Ahol akár landolnék is Férfinek születni sokat ér, Ha az igazi társ melléd ér, Aki mellett szabadon élhetsz, De épp ezért minden reggel mellette ébredsz.