Elbújtatom lelkemet a világ elől. Mert a sajnálatból Köszönöm! De nem kérek én ! A megértés hiányzik , nem kell hazug mosoly ! Őszinte szeretetre , tettekre vágyom ! Ahol az ölelés jön belülről önmagától . Jártam egy utat , hol sok volt a gyáva . Hátat fordítva sokaknak nagy volt a szája ! Elbuktam ,de felállni akarok ! Haladok ,haladok ! Élj a pillanatnak , ragadd meg két kézzel ! Örömöd leld abban , mit ad a jó Isten ! Hibáimból okulva most már látom , kinyílt a szemem ! Nem nyújtom oda kezem , hol kopogtatnom kell . Kevés az igaz kire számíthatok ! Szeretetért meghajolni nem fogok ! Csendesen fáj itt bent a szeretet hiánya , életem lassú elmúlása. Elfogadnom kellene de mégis gyötör , az elvesztett szeretet egyszer majd köszön ! Élj a pillanatnak, ragadd meg két kézzel. Örömöd leld abban , mit ad a jó Isten ! Szellő száll az erdő fölött ringatja a fákat . Évszakok múlnak az élet néha tűnhet sivárnak. Nem lehetsz mindig felhőtlenül boldog . Járd a táncot vezessen a szíved ,szeresd azt ki fontos ! Örül a szív ha oda ül melléd ,átöleli vállad és kérdést intéz feléd . Hogy vagy ? Hogy érzed magad ? Sose tagadd mit érzel belül játsz nyílt lapokkal . Adj esélyt mégegyszer de vigyázz a gonosszal. Ölthet álcát magára , te is eshetsz hibába . Lesz még napsütés a borús égbolton . Ettől szép az élet ! Nevetve ,sírva éld meg ! Élj meg minden földi percet ! Élj a pillanatnak ragadd meg két kézzel. Örömöd leld abban mit ad a jó Isten !