Az élet tüzén lobog a vágy, Fénylő lángok, szenvedélyt nem kér, Minden percben új remény, új álmok, A halál nem merészel közel jönni még. De múlik az idő, a lángok hunynak, Az élet izmai fáradtan engednek, A harcban a győztes árnyékra vágyik, A halál csendje már halk léptekben köszönt. Fokozatosan teret nyer az éj, Az élet dalát már csak a szél fújja, A lángok elhalványulnak, s az árnyak, Megtartják titkaikat, míg az élet aludni húzódik