Csendes világ

[Chorus]
Csendben ülök, nézem a naptól,
Lángra gyúló tengert,
Hallgatom messzi dallamát,
És a bennem zokogó embert.
Bolyongva porban, félhomályban,
Mint árva az üres házban,
Gyermeki lélek keresi útját,
Egy felnőtt testbe zárva.
[Verse1]
Nem kértél, csak adtál,
És most üresen áll a raktár,
Olyan, akár egy kaptár,
ahonnan elrepültek a méhek,
És velük repültek a darazsak,
A máglyád alá a parazsat,
szórják! Hogy az arcodba csapjon a tűz.
Az emberi hús, meg a bűz.
Hogy a szakadék szélére álltál,
Pedig csak emberi életre vágytál.
De a vagyonod, ahova hánytál,
Az a köptető, meg az az ágytál.
És csak néznek,
És csak téged idéznek,
hogy nem kérsz ebből a részből,
Hogy eleged lett az egészből.
[Chorus]
Csendben ülök, nézem a naptól,
Lángra gyúló tengert,
Hallgatom messzi dallamát,
És a bennem zokogó embert.
Bolyongva porban, félhomályban,
Mint árva az üres házban,
Gyermeki lélek keresi útját,
Egy felnőtt testbe zárva.