Leány

moszkító part hullámos hold, hajad
holló, a kezed ezüstszó, szád fölizzó
csillagöves derekad
hallod ezt a morajt, szögek a lábadban
az égkönnye hull álmodra
az éjkönnye mossa át szívdobbanásod
öleld csak űrfeszítő fádat

széndarabokra térdel, minden napod
öreg őszök követik lábnyomod, mind a kövek
örömödet itt hagyod
szilfa alatt zuhannak a múltak
az álmodban rétegekbe bújnak
csukott szemed mögött a minden
szögek szúrnak, hited van ingyen

csukj rám ajtót, házat
én fázom
ölelj szorosan, had legyek láng
bújj hozzám, mint a halálos ágyon
izzadok, izzok, te hamis leány

pusztít a tétova idő, ahová lép
ott sárgul a föld a fű vékonyul
az izom erőt veszt, a csonthártya kényes
az évek szikárak, bealkonyul

moss tiszta vízben, elátkozott az élet
tedd ami dolog, ne keseredj
fuss velem a partra, a moszkító partra
ügyes gyilkos vagy, az éj a sereged

csukj rám ajtót, házat
én fázom
ölelj szorosan, had legyek láng
bújj hozzám, mint a halálos ágyon
izzadok, izzok, te hamis leány