[Intro] [Melancholic acoustic grand piano intro] [Tragic crying solo violin melody loops] [Male Voice] Minden lélegzeted az enyém. Az adja nekem az életet. [Female Voice] Melletted talpra tudok állni. Erősebbé teszel.
[Verse 1] [Male Voice] Nem lázadok már, nem futok a fényért, Lassan elfogadom azt, amit kimért a sors az életért. Mindegy, hány házad, vagy mennyi kincsed van, A végén úgyis csak a csend marad meg itt bent!
[Chorus] [Female Voice] A pillanat, amikor az ajkad az enyémhez ér, Megáll az idő, és nem számít a külvilág már semmiért. [Male Voice] Ússzunk a semmiben, amíg világ a világ, [Duet] Nem tépheti szét a sorsunkat semmilyen vihar át!
[Bridge] [Powerful orchestral string build up with weeping solo violin]
[Outro] [All drums stop] [Only lonely emotional violin and piano remains] [Male Voice] A szíved az enyémmel dobban... Végtelen szerelem.