Ketten vagyunk

[Verse 1]
A konyhaablak párás üvegén
két ujjunk rajzol egy kis hidat át,
a régi rádió halkan szól,
kintről az eső veri a diófát.
Te rám nevetsz, én félrenézek,
mintha nem tudnám, mit jelent,
hogy minden hosszú nap végén
hazatalál bennem a csend.

[Chorus]
Ketten vagyunk, és ez elég,
egy asztal, két csésze, egy közös ég.
Ha fordul az út, te fogod a kezem,
és én is ott leszek, bármi legyen.
Nem kell nagy szó, se ígéret,
csak ahogy rám nézel, abból értem:
amíg te velem, én veled,
van hová megérkezni nekünk.

[Verse 2]
A kabátod zsebében találtam
egy gyűrött cetlit: „hozz kenyeret”.
Nevettünk rajta a bolt előtt,
mintha ez mentené meg a hetet.
S volt, hogy a hallgatás nehezebb lett,
s a büszkeség állt közénk falul,
de reggelre két bögre kávé
és egy „maradj” mindent elárult.

[Chorus]
Ketten vagyunk, és ez elég,
egy asztal, két csésze, egy közös ég.
Ha fordul az út, te fogod a kezem,
és én is ott leszek, bármi legyen.
Nem kell nagy szó, se ígéret,
csak ahogy rám nézel, abból értem:
amíg te velem, én veled,
van hová megérkezni nekünk.

[Bridge]
Majd őszülünk, lassul a léptünk,
és más lesz a ház körül a táj,
de ugyanúgy odahúzódunk
ahhoz, aki mindig hazavár.

[Final Chorus]
Ketten vagyunk, és ez elég,
egy asztal, két csésze, egy közös ég.
Ha fordul az út, te fogod a kezem,
és én is ott leszek, bármi legyen.
Nem kell nagy szó, se ígéret,
csak ahogy rám nézel, abból értem:
amíg te velem, én veled,
van hová megérkezni nekünk.

[Outro]
Két csésze hűl az ablak alatt,
a kezed az enyémben marad.