Még él az a vasárnap
v4
@Sándor Szél
Még él az a vasárnap
v4
@Sándor Szél
Songteksten
[Intro]
[Verse 1]
A régi házban délután
por ül a könyvek gerincén,
anyám egy kék bögrét tesz el,
az ablak párás üvegén.
A kert végében almafa,
ágán a nyár még ott pihen,
és minden apró tárgy mögött
egy régi hang szól halkan bennem.
[Pre-Chorus]
Nem kérdeztem, meddig tart,
csak azt hittem, mindig így marad.
[Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
mit évek óta nem használok,
ha néha visszafordulnék,
a küszöbön már más fény ragyog.
De bennem él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az idő messze vitt,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Verse 2]
A pályaudvar kormos falán
krétával írt nevek fakulnak,
te integettél, én nevettem,
míg elnyelt minket két külön út.
A leveleidből egy maradt,
sarkán a tinta elkenődött,
most is tudom, mit mondanál:
„Ne félj, a reggel megjön.”
[Pre-Chorus]
Nem kérdeztem, merre visz,
csak vittem azt, amit adtál is.
[Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
mit évek óta nem használok,
ha néha visszafordulnék,
a küszöbön már más fény ragyog.
De bennem él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az idő messze vitt,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Bridge]
Ha egyszer újra ott állok,
csendben a régi kert alatt,
em kérek semmit az évtől,
csak még egy percet, ami megmarad.
S ha nem felelsz, az sem baj,
a szél majd végigmondja helyetted:
a búcsú nem törli el,
aki otthon volt a szívünkben.
[Final Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
most már tudom, mire való:
kinyit egy ajtót bennem,
ha túl messzire sodor az idő.
Még él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az évek messze vittek,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Outro]
A régi házban délután
még őrzöm azt a csendet.
[Verse 1]
A régi házban délután
por ül a könyvek gerincén,
anyám egy kék bögrét tesz el,
az ablak párás üvegén.
A kert végében almafa,
ágán a nyár még ott pihen,
és minden apró tárgy mögött
egy régi hang szól halkan bennem.
[Pre-Chorus]
Nem kérdeztem, meddig tart,
csak azt hittem, mindig így marad.
[Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
mit évek óta nem használok,
ha néha visszafordulnék,
a küszöbön már más fény ragyog.
De bennem él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az idő messze vitt,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Verse 2]
A pályaudvar kormos falán
krétával írt nevek fakulnak,
te integettél, én nevettem,
míg elnyelt minket két külön út.
A leveleidből egy maradt,
sarkán a tinta elkenődött,
most is tudom, mit mondanál:
„Ne félj, a reggel megjön.”
[Pre-Chorus]
Nem kérdeztem, merre visz,
csak vittem azt, amit adtál is.
[Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
mit évek óta nem használok,
ha néha visszafordulnék,
a küszöbön már más fény ragyog.
De bennem él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az idő messze vitt,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Bridge]
Ha egyszer újra ott állok,
csendben a régi kert alatt,
em kérek semmit az évtől,
csak még egy percet, ami megmarad.
S ha nem felelsz, az sem baj,
a szél majd végigmondja helyetted:
a búcsú nem törli el,
aki otthon volt a szívünkben.
[Final Chorus]
Őrizlek, mint zsebben a kulcsot,
most már tudom, mire való:
kinyit egy ajtót bennem,
ha túl messzire sodor az idő.
Még él az a vasárnap,
a hosszú út, a nyitott kapu,
és bár az évek messze vittek,
a szeretet nem lett múlt idő.
[Outro]
A régi házban délután
még őrzöm azt a csendet.
Stijl van muziek
Hungarian nostalgic piano ballad, intimate and emotionally direct, opening with a sparse felt-piano motif and close, vulnerable male vocal; gradually widen into expressive strings, restrained low drums, and layered harmony vocals, then rise to a dramatic but elegant final chorus. Organic dynamics, warm analog character, clear vocal-forward mix, cinematic yet understated.
