A nevem elviszi a szél
v4
@J H
A nevem elviszi a szél
v4
@J H
Songteksten
[Intro]
Héj, hallod-e a dobbanást?
A föld alattam már nem tart tovább.
[Verse 1]
A konyhaablak párás üvegén
egy másik táj rajzolódik elém.
A kabátom zsebében rozsdás kulcs,
nyitna egy ajtót, de nem tudom, hol van az út.
A szomszéd kutya elhallgatott,
a hajnal előtt minden hang elfogyott.
Csak a vérem veri a régi ritmust,
és egy messzi folyó nevét súgja titkon.
[Pre-Chorus]
Ha egyszer indulok, ne hívj vissza,
ne kérdezd, mit hagytam a porban.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Verse 2]
A falon ferdén lóg egy régi kép,
rajta az arcom, de nem az enyém.
A csészében kihűlt fekete keserűség,
a számban egy el nem mondott búcsú íze ég.
A hegy mögött vörösre vált az ég,
a dobok hívnak, bár nem látom, ki beszél.
Mezítláb lépek a hideg avarra,
mintha a föld emlékezne minden régi arcomra.
[Pre-Chorus]
Ha egyszer indulok, ne hívj vissza,
ne köss a tegnap üres szavába.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Bridge]
Ó, testem, lépj ki a régi körből,
ó, lelkem, kelj fel a hamuból.
Nem kell útjelző, nem kell áldás,
csak egy dob, egy lélegzet, egy utolsó látás.
[Instrumental]
Hosszú, örvénylő gitárszóló; tomok és kézi dobok fokozzák a révületet.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Final Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
egyszer mindent itt hagyok.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
Egyszer mindent itt hagyok,
ha elnyel az út, ne keress sehol.
Egyszer mindent itt hagyok,
egyszer mindent itt hagyok.
[Outro]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj...
Egyszer mindent itt hagyok...
Héj, hallod-e a dobbanást?
A föld alattam már nem tart tovább.
[Verse 1]
A konyhaablak párás üvegén
egy másik táj rajzolódik elém.
A kabátom zsebében rozsdás kulcs,
nyitna egy ajtót, de nem tudom, hol van az út.
A szomszéd kutya elhallgatott,
a hajnal előtt minden hang elfogyott.
Csak a vérem veri a régi ritmust,
és egy messzi folyó nevét súgja titkon.
[Pre-Chorus]
Ha egyszer indulok, ne hívj vissza,
ne kérdezd, mit hagytam a porban.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Verse 2]
A falon ferdén lóg egy régi kép,
rajta az arcom, de nem az enyém.
A csészében kihűlt fekete keserűség,
a számban egy el nem mondott búcsú íze ég.
A hegy mögött vörösre vált az ég,
a dobok hívnak, bár nem látom, ki beszél.
Mezítláb lépek a hideg avarra,
mintha a föld emlékezne minden régi arcomra.
[Pre-Chorus]
Ha egyszer indulok, ne hívj vissza,
ne köss a tegnap üres szavába.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Bridge]
Ó, testem, lépj ki a régi körből,
ó, lelkem, kelj fel a hamuból.
Nem kell útjelző, nem kell áldás,
csak egy dob, egy lélegzet, egy utolsó látás.
[Instrumental]
Hosszú, örvénylő gitárszóló; tomok és kézi dobok fokozzák a révületet.
[Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
menjen utánam, ami még maradott.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
[Női vokál]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj,
menj oda, ahol nem kérdez a táj.
[Final Chorus]
Egyszer mindent itt hagyok,
egyszer mindent itt hagyok.
Egyszer mindent itt hagyok,
a nevem elviszi a szél valahol.
Egyszer mindent itt hagyok,
ha elnyel az út, ne keress sehol.
Egyszer mindent itt hagyok,
egyszer mindent itt hagyok.
[Outro]
Hagyd el, hagyd el, ami fáj...
Egyszer mindent itt hagyok...
Stijl van muziek
Psychedelic blues rock with a slow, heavy 6/8 groove, minor-key electric guitar drenched in tape saturation and wah, tremolo bass, tom-heavy ritual drums, hand percussion, dusty organ swells, and spacious vintage room ambience. Powerful weathered male lead vocal, with an airy female backing vocal answering key phrases and widening the repeated chorus. Build from a sparse hypnotic verse into a huge, mournful chorus; use a spiraling guitar solo, chant-like vocal layers, and a final extended refrain that gradually dissolves into feedback. Warm analog mix, raw dynamics, dark melancholic atmosphere.
