Gyermekeim

Hiányoztatok már annyi kép,
De talán így még soha,
Két szem pár,barna ,kék,
S azok az arcok mosolya,
Hangotok,a gyermeki kacaj,
Ahogy megtöltik,szívek,a szobát,
És játszatok ti boldogan,
Ez ilyen egyszerű,szép világ!

Puha kis kezek érintenek,
És karjaik,ölelnek át,
Mint csónak a tengeren,
Ringó hullámok hátán,
S az a vén csónakos,
Ki egy szerencsés apa,
,szeretni úgy tudott,
Hogy senki,még soha!

De ha jön az éjjel,
Fekete víz lesz a tenger,
S titeket új utak várnak,
bele kell törődni egy apának,
Hogy az idő elsiet,
Minden homok szem lepereg,
S ti úgy hiányoztok nekem,
Hogy elmondani,nem tudom senkinek!