Folk duett

Hmmmm…
Hmmmm…
Óóó…
Nem kell új emberré válnom,
nem kell már bizonyítanom.
Ami mindig bennem élt,
csendben újra visszatér.
Régi rétegek lehullnak,
a gondolatok elcsitulnak.
Nem kell mindent értenem,
csak jelen lennem… csendesen.
Kevés gondolat…
kevés akarás…
kevesebb irányítás…
egyre több bizalom…
A cselekvő énem hátrébb lép,
és valami természetes
megérkezik belém.
Újra belefeledkezem,
újra önmagam lehetek.
Nem én akarom,
nem én irányítom,
csak hagyom, hogy átjárjon.
Újra belefeledkezem,
az idő is eltűnik velem.
Nem valami újat találok…
végre arra emlékszem,
aki mindig is én vagyok.
Hmmmm…
Aki mindig is én vagyok…
Mint a gyermek, aki játszik,
és körülötte minden más megszűnik.
Nem kérdezi, jól teszi-e,
csak belemerül az örömbe.
Felnőttként is bennem maradt,
nem veszett el egyetlen pillanat.
A megfelelés elfedhette,
de a lényem soha nem feledte.
Nem kell létrehoznom.
Nem kell elképzelnem.
Nem kell erőltetnem.
Csak egyre kevesebb minden
választ el attól,
aki valójában vagyok.
Újra belefeledkezem,
újra önmagam lehetek.
Nem én akarom,
nem én irányítom,
csak hagyom, hogy átjárjon.
Újra belefeledkezem,
az idő is eltűnik velem.
Nem valami újat találok…
végre arra emlékszem,
aki mindig is én vagyok.
És egyszer csak…
fény jelenik meg.
Nem vakít…
mégis magához von.
Megérint.
Átjár.
Megtisztít.
Feltölt.
Nem kell utána nyúlnom…
mert már bennem áramlik.
Óóó…
Átjár a fény…
Óóó…
Átjár a fény…
A fény megnyitja a lelki teret,
és a lelkem végre felszabadul.
Ami nehéz volt, könnyebbé válik,
ami bezárult, lassan kitárul.
A lélek emelkedik…
és megérinti a szellemi teret.
A szellem énem felébred,
tisztábban lát és szabadabban szeret.
Testem, lelkem és szellemem
egyetlen hullámként áramlik velem.
Nem kell tudnom, hová érkezem.
Nem kell eldöntenem, mi történjen.
Ami rajtam keresztül megszülethet,
azt szabadon továbbengedem.
Újra belefeledkezem,
a fényben önmagam lehetek.
A lelkem szabad,
a szellemem árad,
és minden részem egy irányba halad.
Újra belefeledkezem,
nem én teszem… csak megengedem.
Nem kell keresnem,
nem kell elérnem,
csak tisztán jelen lennem.
Újra belefeledkezem,
és egyre inkább ebből élek.
Ami egykor csak pillanat volt,
lassan természetemmé válik,
és átformálja az életem.
Nem új képességet kaptam…
Csak visszataláltam ahhoz,
amit mindig is tudtam.
Nem nekem kell csinálnom…
A cselekvő énem hátrébb lép…
És ami rajtam keresztül
meg akar születni…
megszülethet.
Hmmmm…
Újra belefeledkezem…
Hmmmm…
Egyre inkább ebből élek…
Hmmmm…
És egyszer csak…
már így élek.