Bettike

[Verze 1]
Betti becsapta az ajtót, csend maradt utána,
négy gyerek néz az apjára, fagyott lett a táj ma.
A falakon repedések, a hűtő szinte kong,
a számlák úgy nőnek, mint egy kibaszott torony.
A férj altatott éjjel, ringatta mind a négyet,
te meg máshol kerested a rohadt gyönyört, érted?
Bettike közben szépen kereste a lompost,
miközben az apa reménykedett otthon.

[Refrén]
Bettina már elment, sose jön már vissza.
Hazudozó, retkes, utolsó, rohadt büdös kurva.
De egyszer majd az Isten téged is megítél,
és akkor majd meglátjuk, melyikünk mennyit ér.

[Verze 2]
Ott maradt minden: hitel, csekk és szégyen,
egy élet súlya egyetlen ember kezében.
A gyerekek kérdik: „Anya, mikor jössz haza?”
A válasz csak csend, mert nem jössz már haza.
Nem hős ez a sztori, csak túlélés nyersen,
amikor az ember már a padlón is versel.
A szomszéd csak néz, a világ meg ítél,
de senki nem fizeti ki azt, amit a szív kér.

[Refrén]
Bettina már elment, sose jön már vissza.
Hazudozó, utolsó, rohadt büdös kurva.
De egyszer majd az Isten téged is megítél,
és akkor majd meglátjuk, melyikünk mennyit ér.

[Bridge]
A gyerekek neve nem adósság a papíron,
de a gyerekek miatt, esküszöm, kibírom.
Lehet, hogy szétbasztad, amit együtt felépítettetek,
de az apa még mindig áll — véres kézzel, mégis egyben.

[Outro]
Egyszer majd felnőnek, és nem a pénzt számolják,
hanem ki maradt ott, mikor mindenki más lelépett.
A ház lehet üres, a zseb lehet lyukas,
de a négy árnyékból egyszer fény lesz — és az kurvára igaz.