Hazám

Hallod a földet…
Hallod a hangját…
Ez nem csak egy ország.
Ez az otthonunk!

Állok a földön, ahol apám járt,
a szél a régi történetekről kiabál.
Minden kőben ott van egy régi nyom,
minden út végén ugyanaz az otthonom.
Nem kell palota, nem kell arany,
csak legyen erő, hogy állva maradjak.
Ha vihar jön, nem futok el,
ez a föld engem soha nem enged el.

És ha az éjszaka ránk borul,
a szívünk akkor is felgyúl!
Nem kell más, csak egyetlen szó:
MAGYARORSZÁG!

EZ A HAZÁM! EZ AZ OTTHONOM!
Itt dobban a szívem, itt van a sorsom!
EZ A HAZÁM! NEM ADOM FEL!
Ha százszor elesünk, százegyedszer fel!
HEY! HEY! – hallja az egész világ!
HEY! HEY! – lobbanjon minden láng!
Amíg a szívünk dobban,
amíg a zászló áll,
EZ A HAZÁM – ÉS EZ A HAZÁM MARAD!

Láttunk már könnyet, láttunk vihart,
de mindig volt, aki tovább akart.
Nem tökéletes, de a miénk,
benne van minden álmunk és remény.
A múlt nem lánc, hanem emlékezet,
a jövőt pedig mi írjuk meg neked.
Nem félelemből, nem haragból élünk,
hanem azért, hogy végre egymásért lépjünk.

És ha az út meredekre vált,
nem engedjük el egymás kezét már!
Egy hangból ezrek hangja szól:
MAGYARORSZÁG!

EZ A HAZÁM! EZ AZ OTTHONOM!
Itt dobban a szívem, itt van a sorsom!
EZ A HAZÁM! NEM ADOM FEL!
Ha százszor elesünk, százegyedszer fel!
HEY! HEY! – hallja az egész világ!
HEY! HEY! – lobbanjon minden láng!
Amíg a szívünk dobban,
amíg a zászló áll,
EZ A HAZÁM – ÉS EZ A HAZÁM MARAD!

Ha kérdezed, miért maradok,
mert itt vannak az álmaim.
Ha kérdezed, mit védelmezek,
az otthonom, a gyerekeink holnapjait.

EZ A HAZÁM! EZ AZ OTTHONOM!
Itt dobban a szívem, itt van a sorsom!
EZ A HAZÁM! NEM ADOM FEL!
Magyar szívvel mindig újra fel!
HEY! HEY! – együtt kiáltjuk már!
HEY! HEY! – amíg a hangunk száll!
Nem számít, milyen vihar jön,
nem számít, mit hoz a világ:
EZ A HAZÁM!
EZ AZ OTTHONOM!
EZ A FÖLD AZ ÉLETEM!
ÉS AMÍG ÉLEK – VIGYÁZOK RÁ!

Magyarország…
Magyarország…
Ez a hazám.