Kéz a kézben

KÉZ A KÉZBEN
(Esküvői nyitótánc dal)

[Intro]

Egy hét volt csupán,
mégis tudta a szív,
hogy a történetünk
örökké tart majd itt.

[Versszak 1]

Emlékszel még arra a nyárra,
az első közös délutánra?
A gát mentén sétáltunk csendesen,
és valami megszületett bennem.

Egy pillantás, egy érintés,
egy érzés, ami hazakísért,
és a tűz, mely akkor fellobbant,
azóta is bennünk él.

[Refrén]

Kéz a kézben járunk,
bármerre visz az élet,
egy szívként dobbanunk,
és összeköt a végzet.

Ha vihar jön, ha fúj a szél,
ha néha nehéz az út,
a szerelmünk mindig hazatalál,
és újra egymáshoz jut.

[Versszak 2]

Voltak könnyek, voltak kérdések,
néha hosszú, csendes esték,
de a szívünk nem engedett,
a szerelem erősebb lett.

És ahogy teltek az évek,
egyre szebbek lettek az álmok,
egyre biztosabban tudtuk,
egymásban találjuk a világot.

[Refrén]

Kéz a kézben járunk,
bármerre visz az élet,
egy szívként dobbanunk,
és összeköt a végzet.

Ha vihar jön, ha fúj a szél,
ha néha nehéz az út,
a szerelmünk mindig hazatalál,
és újra egymáshoz jut.

[Híd]

Párizs fénye ragyogott ránk,
az Eiffel-torony őrizte álmunk,
a Szajna partján kimondtuk csendben,
hogy együtt írjuk tovább az utunk.

Aztán az oltár előtt állva,
minden emlék eggyé vált,
két külön történetből
egy közös élet született már.

[Utolsó refrén]

Kéz a kézben járunk,
és ez így marad örökké,
minden új nap egy új fejezet,
egy új közös emlék.

És ha egyszer ősz hajjal
sétálunk majd ugyanitt,
a szívem akkor is ugyanúgy
a te nevedet dobogja itt.

[Outro]

Ez a mi történetünk,
amit tovább ír az idő,
Alíz és Márk szerelme
mindennél erősebb, örökké élő.

Kéz a kézben...
mindörökké.