Harcosok igaza

Joga van az elmédnek a főnöknek látszani,
Mert Isten szeret komédiát játszani.
Megtréfal a tudat, hogy gondolatod és te egy és ugyanaz,
Pedig a lélek rugója a szabadakarat.
Egy a törvény, hogy ne légy rabszolga,
Nézd a hülyéket a végzetnek tapsolnak.
Komolyan kéne venni a komolytalant,
Maradj mint régen a koszos kölyök, csintalan.
Ha rájössz erre már nem is olyan nehéz,
Jézus is csak sajátjai között volt koldus és szegény.

Napfény-fonálból tekerek egy slukkot,
Az égi pultosnak hajítom a jattot,
Olvasni akarok a sorokban, hinni újra az igazabb korokban.

Nagy a kísértés, hogy te is geci legyél,
Úgy jutsz előrébb ha nincs nálad nagyobb veréb.
Pedig a tét most ez a szaros élet,
Születésed napja nem a végítélet.
Azért jöttél hogy jobb legyen a földi,
Isten ezt a mozit fél részegen nézi.
Bassz oda egyet az újabb holnapoknak,
És ne legyél egy csicska, légy magaddal jóban.

Napfény-fonálból tekerek egy slukkot,
Az égi pultosnak hajítom a jattot,
Olvasni akarok a sorokban, hinni újra az igazabb korokban.

Ez lesz a végszó kurvára figyelj most a szóra,
Ilyen ez az élet szüksége van jókra,
De azok közt is az etalon te legyél,
Új generációban van már éppen elég szemét,
Így leszel majd példa, és nem egy kibaszott préda,
Ez a nóta most, pont az ilyeneket lőtte célba.

Napfény-fonálból tekerek egy slukkot,
Az égi pultosnak hajítom a jattot,
Olvasni akarok a sorokban, hinni újra az igazabb korokban

Napfény-fonálból tekerek egy slukkot,
Az égi pultosnak hajítom a jattot,
Olvasni akarok a sorokban, hinni újra az igazabb korokban, és többé nem hajolok meg ebben a földi mocsokban.