Nyolc év nyomán

[Verse 1]
Nyolc év ment el halkan,
de bennünk itt marad.
Padok közt nőtt a hangunk,
és száz közös pillanat.

Volt nevetés a folyosón,
meg gyorsan írt kis jelek,
és volt, hogy egy-egy reggel
csak egymásért jöttünk meg.

[Pre-Chorus]
A sok nehéz dogánál
tartottuk egymás kezét,
ha elfogyott a bátorság,
valaki szólt: „ne félj!”

[Chorus]
Nyolc év, nyolc év,
szívünkben él tovább.
Nyolc év, nyolc év,
nem lehet eldobni már.
Jó volt veletek,
jó volt így nevetni rád,
nyolc év, nyolc év,
most visz az új világ.

[Verse 2]
A tanterem emlékszik
a suttogó tervekre,
a fehérlő füzetlapra,
a hajnali betűkre.

Sok volt a tanulás,
és sokszor fáradt lett a váll,
de egymásból merítettünk
erőt, ha jött a nyár.

[Pre-Chorus]
És ott álltak mellettünk
a türelmes tanárok,
egy jó szóval felemeltek,
ha túl magas volt a lábunk.

[Chorus]
Nyolc év, nyolc év,
szívünkben él tovább.
Nyolc év, nyolc év,
nem lehet eldobni már.
Jó volt veletek,
jó volt így nevetni rád,
nyolc év, nyolc év,
most visz az új világ.

[Bridge]
Most másfelé indulunk,
de bennünk marad a kép,
a sok közös reggel,
a sok kimondott remény.

Ha néha visszanézünk,
ott lesz majd minden arc,
és egy halk „emlékszel?”
mint egy régi, kedves dal.

[Chorus]
Nyolc év, nyolc év,
szívünkben él tovább.
Nyolc év, nyolc év,
nem lehet eldobni már.
Jó volt veletek,
jó volt így nevetni rád,
nyolc év, nyolc év,
most visz az új világ.

[Outro]
Köszönjük a napokat,
a könnyeket, a fényt,
köszönjük, hogy együtt
lettünk ilyenekké.