szabina

Amikor rád nézek, megáll az idő,
A szívem mindig tudja, merre vezet az út.
A mosolyod fény, ami mindent beragyog,
Ha veled vagyok, elmúlnak a napok gondok nélkül, szabadon.

Ha néha csend van, én akkor is értem,
A lelked hangja örökre bennem él.


Szabina, te vagy a szívem otthona,
Minden dobbanás érted szól, nap mint nap.
Máté szíve csak téged akar,
Veled szeretném leélni az egész életem már.


Ezer út volt, de mind hozzád vezetett,
A sors a nevünket egy sorba írta fel.
Ha fáradt lennél, én leszek az erőd,
Ha elesnél, én emellek fel, ígérem örökön-örökké, kettőnk között.


Nem kell több szó, ha rám nézel,
A szememben látod: mindig melletted leszek.


Szabina, te vagy a szívem otthona,
Minden álmom veled válik valóra.
Máté szíve csak téged akar,
Veled szeretném leélni az egész életem már.


Ha az idő elszalad, én akkor sem félek,
Mert tudom, hogy a kezed mindig itt lesz velem.
Egy élet, egy út, egy közös név,
Te vagy a „mindörökké”, amit kértem én.