Csak úgy

Váratlanul jött, felém a hideg téli szél,
a tájon egy kis galamb szomorú dalt zenélt.
Kértem a madárkát: beszéljen nekem róla,
ki ő, akit lelkem már messziről hív évek óta.

Szól a kis galamb halkan: „Ne félj, majd megismered,
sorsotok összeköt, utatok végül egymáshoz vezet.
Szólt a madár:-Láss a falak mögé, s nem ér majd többé bánat,
tisztán ragyogó szív, ragyog ott mert fényre talál majd a nap
(Chorus)
Ő, ki családját imádta, hűtlen nem volt soha,
állandóan őt sújtotta az élet és Isten ostora.
Szeresd őt, fogd meg kezét, állj mellette bátran,
ha jő a baj, ő lesz az melletted áll majd bajban

Tartása, hite, ereje akár egy sebzett oroszláné,
csendben hordozza sorsát, lelke mint, fáradt fáé.

Szólt ekkor egy hang: „Ismerlek téged régen talán”,
a sors volt az mi felrajzolt bennünket e régi ház, falán..
Ime, két vándor lélek összeér a megtört évek végén,
s mint két fáradt fa gyökere összeforr a föld mélyén.

Két szárnyszegett madár, jutalmuk gyakran lett a bánat,
együtt hozták el fényt s kergettek el minden sötét árnyat
Ha jön a baj, mellettem állsz, s én is melletted leszek,
így tanul két lélek egymástól igaz szeretetet.
(Chorus)
Ő, ki családját imádta, hűtlen nem volt soha,
állandóan őt sújtotta az élet és Isten ostora.
Szeresd őt, fogd meg kezét, állj mellette bátran,
ha jő a baj, ő lesz az melletted áll majd bajban

Ha majd egyszer elfáradunk a hosszú földi úton,
emlékezz majd rá azon a csendes éji alkonyon.
vannak barátságok, amelyeket nem töri meg a keserű idő,
a sors köti össze a lélek őrzi őket – és bennük él tovább a jövő!
(Chorus)
Ő, ki családját imádta, hűtlen nem volt soha,
állandóan őt sújtotta az élet és Isten ostora.
Szeresd őt, fogd meg kezét, állj mellette bátran,
ha jő a baj, ő lesz az melletted áll majd bajban