Kapar a faszszopó

Vers 1)
Éjjel fél kettő, minden csendes már,
A város alszik, a Hold is rám vár.
De a lakás mélyén felmorajlik a zaj,
Mazsola a dobozban bányát nyit, jaj.
Kap-kap-kapar, mint egy kis markológép,
Mintha aranyat keresne a homok alatt rég.
Forgács repül, csörög az egész alom,
A falon túl is tudják: itt él egy atom.
(Refrén)
Faszszopó kapar, kapar a kis szörny,
Éjjel fél kettőkor robban a föld.
Kap-kap-kap, mint egy őrült motor,
Mazsola az alomban világrekordot tol.
(Vers 2)
Tíz perc múlva is ugyanaz a hang,
Mintha lapáttal ásná át a Holdat magát.
Megállok az ajtóban, kócos fejjel,
Ő rám néz: „Mi van? Ez művészet, haver.”
Kapar balra, kapar jobbra,
Temet egy borsót három tonna porba.
Aztán kilép, mint egy büszke király,
Én meg nem alszom már soha ezután.
(Refrén)
Faszszopó kapar, kapar a kis szörny,
Éjjel fél kettőkor reng a föld.
Kap-kap-kap, mint egy őrült motor,
Mazsola az alomban világrekordot tol.
(Bridge)
Ha egyszer Nobel-díj járna zajért,
Mazsola vinné el lazán a bajnoki serleget.
A szomszéd kérdi: „Felújítás van?”
Nem, csak egy macska… túl nagy ambíciókkal.
(Utolsó refrén)
Faszszopó kapar, kapar a kis sztár,
A csenddel háborúban áll.
Kap-kap-kap, mint egy bányagép,
Mazsola éjjel dolgozik — nappal meg szép.