A csend tengere

A csend tengere választ el tőled.
Néha megtörik simaságát suttogó habok.
Jövőnk véges. Láthatára elött
süllyedtek el, az érzéseinkből ácsolt hajók.
 
Szerettem volna eljutni hozzád.
Emlékekből kezdtem építeni feléd hidat.
De nem értem el a túlsó partig.
Miattad adtam fel. Csak egy torzó, egy csonk maradt.
 
Közönyös arccal, hallgatva nézted
kínlódásomat, menekültél egyre távolabb.
Számodra a múlt nem jelent semmit.
Már túlsúlyként hever a jelen felszíne alatt.