Leszáll az éj

Nézd, leszáll az éj.
A nap sírjához ér,
torz fényekbe öltözött
véres felhők mögött.

Szétfoszlik a világ,
csend őrli fel zaját,
elszívja erejét,
ellopja melegét.

Ha itt az éj, nincs esély,
gonosz dalt dúdol a szél.
A félelem lüktet így,
úgy dobog, akár a szív.

Hűs a vér, mint a dér,
retteg minden, ami él,
és a fény ami hív,
végtelenbe tartó híd.

Most megint útra kél,
mit elfelejtettél.
Itt tombol ami volt,
mint megvadult kobold.

Az elmúlt itt kísért,
így fizetsz mindenért.
Imádság sem segít
ha a félelem repít.

Gúnyos mosoly a hold,
kifoszt, vagy megrabol.
Hajnalig elkísér.
Éj kútján a fedél.