Kacér szemek/Érik a szőlő/

Süt a nap és őszi szellő lengeti a fákat;
Ma ismét itt van a szüret,ahova téged is szívesen várlak.
Nézem a szőlőt és amit látok;
Elképzelem,Tán a menyországban járok?
Mosolyognak rám kacéran a szemek;
Azt hiszem maradok és többé sehova se megyek.

Megkóstolom hát és érzem;
Ha nem eszem még pár szemet,ezer sebből vérzem.
Olyan édes,olyan nagyon finom;
Úgy érzem tőle semmivé válik minden gondom s bajom.

Hagyni kell az újbornak is néhány szemet;
Jobb lesz,ha mégis rögtön hazamegyek.
Ha kész lesz,koccintok veletek erre a gyönyörű évre;
És arra,hogy eléri méltó helyét a bor végre.