....

Ott, hol sötét volt a kórtermek mélyén, Fénnyel lépett ő, lámpáját tartva fönn
, Nem félt a fájdalomtól, sem a haláltól, Szívében égett irgalom lángja, mint egy csillag, szép és boldog.

Lámpás fénye, bennünk is tovább ég, Nightingale szíve, örök példakép. A gyógyítás útján vezet minket ma, Szeretet, hit és tudás – ez az iskola dala!

Seb és könny közt csendben hajolt, Kezét nyújtotta, mikor más már nem volt. Hangja bátorított, szeme reményt adott, Mert általa született az ápolók új hivatása, mely sosem unott.

Lámpás fénye, bennünk is tovább ég, Nightingale szíve, örök példakép. A gyógyítás útján vezet minket ma, Szeretet, hit és tudás – ez az iskola dala!

Nemcsak gyógyítani, de hallgatni is tudni kell, Nemcsak ismerni, de érezni, is kell Minden élet érték, minden perc imádság, Ez a hivatás szent, ez a mi eskünk, szívünk jól megáldja!

Szivünkben Lámpás fénye örökké ragyog, Követjük lépteit, tanítása ott ragyog. Lámpás fénye, bennünk is tovább ég, Nightingale szíve, örök példakép. A gyógyítás útján vezet minket ma, Szeretet, hit és tudás – ez az iskola dala!