[Verse 1] Válladon fáradt napfény Bőrödön csorgó idő Ujjam a kulcscsontodnál Megáll És ott lakik ő
Nem siet semmi ma éjjel Rád simul minden perced Leheletem kósza kérdés Válaszolsz csukott szemekkel
[Chorus] Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Végig a hátadon Ahol a sóhajod forró Lassan Egészen lassan írlak a számba Amíg a néma szobád bennünk felolvad Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Elveszni rajtad Mindig ugyanott
[Verse 2] Hajad a párnán szétfoly Mint sötét Puha folyó Szád sarkán félmosoly ég Csak értem Titokban szól
Nevet a tested a bőröm Minden kis rezdülésed Megtanulom Hol a csended Hol töröd át te helyettem
[Chorus] Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Végig a hátadon Ahol a sóhajod forró Lassan Egészen lassan írlak a számba Amíg a néma szobád bennünk felolvad Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Elveszni rajtad Mindig ugyanott
[Bridge] Kint valahol múlik a reggel De itt benned áll még az idő Ha elfelejtesz mindent egyszer Én emlékszem majd kettőnk helyett is
[Chorus] Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Végig a hátadon Ahol a sóhajod forró Lassan Egészen lassan írlak a számba Amíg a néma szobád bennünk felolvad Hadd legyek én ma az éjjeli árnyékod Elveszni rajtad Mindig ugyanott
Stijl van muziek
Slow sensual Hungarian ballad, male vocals, close-miked and breathy over warm Rhodes piano and soft sub bass; brushed drums and distant guitar swells. Verses stay hushed and intimate, chorus blooms with layered falsetto harmonies and velvety pads. Subtle string lines rise in the bridge, then drop back to a bare, tender final chorus and a lingering piano outro.