Új szinteken (barátság dal)

Nem így kezdődött, csak a kedves arcodat láttam,
Mindig siettünk, az idő meg csak szaladt.
Marina mondta: „figyelj, ő más lehet,
Sok mindenben hasonlítotok – jó barátod lehet.”

Eltelt pár hónap, új folyosó, nagy zaj,
És egyszer csak ott voltál – meglepődtem
Másik osztály, mégis átmentem,
Mert volt benned valami igazán értékes.

Bolondnak lenni, szívből nagyokat nevetni,
Megtanítottál igazán önmagam lenni.
Egy toll érintése – csak ennyi volt,
„Hi-hi” – és már tudtam, ez valami új és nagyon jó.

Homokszentgyörgy utcáin hangos rötyögés,
Nevettünk, pedig tudtuk vissza kellene kicsit fogni.
Szembeköptelek, és te is csak kacagtál,
És én akkor már tudtam, mit jelent az, hogy „barát”.

Utaztunk együtt térben, időben,
És te mondtad: „ez még új szintre lép, érzem.”
Igazad lett, újra meg újra,
A barátságunk nem kopik, csak mélyül, tisztul.

Te tanítottál meg nevetni,
A könnyek közt is fényt keresni.
Ha az út néha szétszakadt,
A szívünk mindig együtt maradt.

Az évek hoztak fájdalmat, rossz döntéseket,
Sebeket, amik mélyen bennünk égtek.
De Jehova felemelt minket újra,
Amikor már nem láttuk, merre van az út tovább.

Más körülmények, más irány,
De belül ugyanaz a vihar, ugyanaz a hiány.
És bár az élet néha elsodort,
A szeretetünk mindig hazahozott.

Jöhet bármi, én tudom már,
Ez a kötelék örökké áll.
Nem csak barát, ajándék vagy nekem,
Egy darab az életemből – köszönöm, hogy vagy nekem.

Jöhetett bármi, az élet néha elsodort,
De a szeretetünk semmit sem változott.
Új szintekre léptünk újra meg újra,
Ez a barátság örök – az életem része maradsz.

Ha egyszer újra egy toll ér hozzám,
Mosolyogva súgom majd: „hi-hi”.
Mert ennyi év után is igaz marad:
A legszebb ajándék… az, hogy igaz barátom vagy.