Harc

Verze 1
Amikor mindenki lelépett, én akkor kezdtem élni,
Hátba szúrt árnyak közt tanultam meg félni.
Nem volt kéz, ami tartson, csak ököl a szívben,
A harag lett a hangom, a fájdalom az Isten.
Sokan eldobtak, sokan szívtak belőlem,
Üres ígéretek lógtak mindegyik szövegben.
Nem kértem sajnálatot, csak hagyjatok élni,
De a poklon át vezetett minden egyes lépcsőfok, érti?
Pre-Refrén
Fogcsikorgatva mentem, vér íze a számban,
Minden veszteség újabb fegyver a vállamon.
Ők a bukásom nézték, én a túlélést,
Most a múltam a lőszer, és célkeresztben az ég.
Refrén
Nem törtem meg, csak elrohadt bennem a hit,
Minden hazugság egy újabb sebet nyit.
Eltűntek, mikor kellett volna bárki,
Most ne kérdezd, miért nem tudok már bízni.
Az álmaim véresek, de az enyémek, érted?
Nem állít meg lánc, se emlék, se ítélet.
Egyszer bízom csak, nincs második kör,
Ha megtöröd az igazságot — benned mindent megöl.
Verze 2
Barát voltál? Nem, csak szerep egy jelenetben,
Maszk mögött mosoly, kés a tenyerekben.
Nálam a hűség nem szó, hanem sebhely,
Te beszéltél róla, én túlélem, ez a különbség.
Nem felejtek, csak elásom mélyre,
A harag csendben érlel, mint méreg a vérben.
Ha egyszer elárultál, ott vége a mesének,
Nincs visszaút, nincs “bocs”, nincs emlék sem.
Híd
Beszéltem falakhoz, mikor senki nem hallott,
Most a hangom csontig hatol, mint egy halott.
A bizalom nálam nem kérdés, hanem törvény,
Megszeged egyszer — a neved csak törmelék.
Utolsó Refrén
Nem törtem meg, csak hideg lett a szív,
Túl sok árulás után ez már nem naivitás, hidd.
Még megyek előre, bár sötét az út,
De a fényt nem keresem, én magam vagyok a tűz.
Elérem az álmaim, akár egyedül is,
A pokol tanított meg arra, hogyan legyek itt.
Egyszer bízom csak — ez az utolsó szavam,
Ha átléped a határt, megszűnsz létezni nálam.