neonálmok

Verze 1:
Neonfény csorog le az utcák falán,
Kopott cipők alatt hangot ad a talaj talán.
Kirakatok ígérnek egy másik életet,
Ahol nem kérdezik meg, mennyit érsz, és ki lehetsz.
A szivemben csend, a fejemben zaj,
Minden lépésem mögött ott liheg a baj.
De ha most meg állok, végleg eltűnnék,
Inkább megyek tovább, még ha be borul az ég is.

Pre-Refrén:
Nem hiszek már a könnyű szavaknak,
Csak annak, ami belül marad meg.
Ha vakít a fény, hunyorgok majd,
De nem fordulok vissza.

Refrén:
Neonálmok vezetnek engem az éjjel,
Fények és árnyékok összefolynak bennem.
nem engedem hogy elvakitsanak engem
mert ha sikerül abbol nagy baj lesz.


Verze 2:
Ébren fáj minden kimondatlan szó,
De álmodni muszáj, különben nincs semmi jo.
A város tép szét de nem tör meg ma,
Minden sebem tudja, mi volt a haszna.
Lépcsők, aluljárók, na meg a hideg falak,
Nevetnek rajtam, de nem tudják az egesz storymat
Nem ígért senki tiszta utat,
Csak azt, hogy aki megy, az halad.

Pre-Refrén 2:
Ha eltévedek, az is én vagyok,
Nem más írja, merre tartok.
A fény mögött néha sötét vár,
De ott születik meg, aki igazán áll.

Refrén:
Neonálmok vezetnek engem az éjjel,
Fények és árnyékok összefolynak bennem.
nem engedem hogy elvakitsanak engem
mert ha sikerül abbol nagy baj lesz.

Bridge:
Lehet, hogy holnap minden más lesz,
Lehet, hogy semmi sem változik meg.
De ma éjjel még az enyém a város,
És ez az álom nem kér bocsánatot.

Refrén (utolsó):
Neonálmok, tartsatok életben,
Ha senki más már nem hisz bennem.
Ha összetör is, újra felállok majd,
Neonfény alatt építem fel önmagam.