villakarc az álomtükrén abban hasal, aki merül aki merül, csontaljig csontmélyig sima ügy lett, kézkérgén érezni, hogy hidegül alig forog, ér a húsig üvegszív mélyig hordj, csupa vér vagyok csupa izzadt éjjelfölindulásig, agyontaposásig vakságig, kavicserdőig alább hagyom, hasaljig hajolok, az árnyak közén mérnek, tollpróbát ígértek utolsó kikelésig