Fekete

aki szeret, az nagyon szegény
olyan szegény, üres kenyér
szíve álmos, hangja kába
kísértés a pusztaságba

aki tavasz, kigombolja
önmagát is kigondolja
remél, akar, hisz, bolond
nem komoly, nem nagy dolog

aki szeret, az adni vágyik
élni, ha lehet a meghalásig
szíve dadog, beszélni kéne
esküt tenni ölelésre

aki tavasz, kigombolja
önmagát is kigondolja
szórja, szórja ezüstjeit
elárulják? megfizetik