[Verse 1] Csend ül a szívre Mégis indulnunk kell Egy régi történet Most bennünk éled fel Rabságaink nyomán Poros minden emlék Mégis Te szólsz halkan „Fiam Jöjj Ne félj”
[Chorus] Kivonulunk Uram A fény felé Leláncolt napok ködéből feléd Ha szívünk fáradt Vállad a hely Te vezetsz át a vizeken Kivonulunk Uram A félelem És hamis istenek földjéről el Te vagy az út A szabad ég Veled megyünk Veled megyünk még
[Verse 2] Keserű vizeknél Megállunk egy percre Kérdés Panasz Könnyek Mind az arcunkba ég De sebeink mélyén Forrás fakad benned Kereszted árnyékán Új út nyílik meg
[Chorus] Kivonulunk Uram A fény felé Leláncolt napok ködéből feléd Ha szívünk fáradt Vállad a hely Te vezetsz át a vizeken Kivonulunk Uram A félelem És hamis istenek földjéről el Te vagy az út A szabad ég Veled megyünk Veled megyünk még
[Bridge] Holnapjaink pusztáján Oltárt építünk neked Minden lépés egy imádság Minden sóhaj egy „legyen meg” Nem nézünk vissza már Mint sókővé fagyott szívek Előttünk ígéret Mögöttünk a sötét
[Chorus] Kivonulunk Uram A fény felé Leláncolt napok ködéből feléd Ha szívünk fáradt Vállad a hely Te vezetsz át a vizeken Kivonulunk Uram A félelem És hamis istenek földjéről el Te vagy az út A szabad ég Veled megyünk Veled megyünk még
Stijl van muziek
Lush contemporary worship ballad, Hungarian male vocals; gentle piano and soft pads in the verses, warm acoustic guitar added in the chorus. Subtle bass and brushed drums lift the refrain, with airy backing harmonies on the title line. Bridge swells with strings and a soaring vocal, then drops to an intimate final chorus.