Őrjöngő kedves

Az őrjöngő kedves már álomba szenderült,
igazi feloldozás, ha végleg elcsendesül.
Nem látja a valóság fájdalmas romjait,
felszívódik a ruháját ékesítő véres foltjai.

Feloldozás nincs sehol, csak ha elcsendesülsz.
Az Édenkert már messze volt, amikor idekerülsz.
Feloldozás nincs sehol, csak ha elcsendesülsz.
Az Édenkert már messze volt, amikor idekerülsz.

A hold tompa fénye még testét melegíti,

szíve dobbanása az inget kifeszíti.
Árnyéka lassan el tűnik a felszínről,
Pedig mindvégig ő volt az Édenkertben hívő.

Aludj el, ne kérdezz már, ne nézz vissza rám,
Amit Édennek hittél, csak csenddé vált talán.
Aludj el, ne kérdezz már, ne nézz vissza rám,
Amit Édennek hittél, csak csenddé vált talán.