A rendszer rabja

Rab vagyok, űzött vad
a bezárt falak között
de szép szívem lázad
az álarcom mögött
A rácsokon túl a tenger
nagy szabad végtelen
csak keserű gyógyszer,
hamis tapasz, égő sebemen
Rabságban élek,
de a szívem szabad.
Lelkemben a gyermeki
boldogság hívogat.
A falak még bezárnak,
de álmom szárnyrakél
azt hiszik elástak
de a szabadság bennem él.
Hallom a külvilág zaját
a távoli boldog nevetést
gyermeket, apát, anyát
a család szeretetét
Idebent nevetés helyett
csak könnyesek a szemek
mert nincs más csak verés
és ragadozó gyűlölet
Rabságban élek,
de a szívem szabad.
Lelkemben a gyermeki
szabadság hívogat.
A falak még bezárnak
de az álmom szárnyrakél
azt hiszik elástak
de a szabadság bennem él
láncok csörögnek
de nem hallgatok rájuk
hiába gyötörnek
nem leszek kutyájuk
Hiába kínoznak
óráról órára
hiszek az álmomnak
és elfutok a nyárba
Rabságban élek,
de a tűz nem alszik el,
a remény lángja a lélek
szabadon énekel
Egy nap eljön az idő
eltűnnek a rácsok,
s velük eltűnik a tél,
akkor majd meg sem állok
útra kelek, mint a szél.