Hope

Hogy honnan jött, csak a csillagok tudják,
Puha talpán hozta a hajnal nyugalmát.
Nem csupán egy cica, ki a sarokban pihen,
Hope a fény, mely átdereng minden sötéten.

Ha szürke a reggel, és nehéz a világ,
Ő odabújik hozzád, s elűzi a hibát.
Doromboló hangja halk, békés ének,
Gyógyír minden sebére az emberi léleknek.

Selymes a bundája, mint a puha felhő,
Tekintete bölcs, akár egy régi jövendő.
Vadászik a fényre a kopott falakon,
S elalszik bátran a legmélyebb álmokon.

Mert ahol Hope jár, ott a remény is ébred,
Egy apró bajuszrezdülésben lakik az élet.
Négy lábon járó, doromboló csoda,
Akiért hazatérni sosem lesz mostoha.

Legyen ő a társad, a csendes, hű barát,
Ki bajuszával söpri el a nap minden búját.
Mert akinek egy Hope őrzi a házát,
Az megtalálta a világ legszebb válaszát.