Bevertem a fejem

Versszak 1:
Konyhában jártam, nagy volt a lendület,
Nyílt a szekrényajtó, pont rossz helyen a fejem ült.
Csattant egy hang, csillag robbant benn,
Anyu kérdi: „Élsz még?” – persze, semmi sem ment!

Pre-Refrén:
Kicsit megszédültem, de állva maradtam,
Tükörbe néztem, és büszkén vigyorogtam.

Refrén:
Bevertem a fejem a szekrény ajtajába,
De kemény vagyok, nem fáj az annyira!
Egy dudor lett csak, majd elmúlik mára,
Én kibírom, nincs itt semmi dráma!

Versszak 2:
Mondják, hogy figyeljek, lassítsak talán,
De az élet pörög, én meg rohanok ám.
Egy koppanás nem állít meg soha,
Fejem keményebb, mint a tölgyfa ajtaja!

Pre-Refrén:
Lehet, hogy piros lett, lehet, hogy kék,
De a tükörben egy hős néz vissza még.

Refrén:
Bevertem a fejem a szekrény ajtajába,
De kemény vagyok, nem fáj az annyira!
Egy dudor lett csak, majd elmúlik mára,
Én kibírom, nincs itt semmi dráma!

Híd:
Ha az élet odacsap, én visszanevetek,
Egy jégakku, egy sóhaj – és mehetek.

Utolsó refrén:
Bevertem a fejem a szekrény ajtajába,
De kemény vagyok, nem fáj az annyira!
Holnap már sztori lesz, röhögünk rajta,
Kemény fejjel élek, ez a titka!