Új karácsonyi fohász mindeneknek…

Eljön, a karácsony mennybe száll az ének.
Drága Máriának, s édes Kicsinyének.
Ő ma még csecsemő, de mégis Megváltó.
Nagy szemekkel nézi, ez a világ vádló,
Neki a pásztorok a legfontosabb népek,
Noha ő királyfi és megváltja e népet,
Neki az állatok most az igaz barátok,
És ha megjönnek a „három királyok”.
Neki most a szülők és az anya a fontos.
A drága öreg József, az az ősz bolondos,
De egyszer felnő majd, s korbáccsal kezébe,
Szétkergeti a pénzváltót, a Mennyei Béke.
Mert egyszer király lesz, a világ királya
És naponta felnéz majd a Világ Urára.
Prédikálja azt, hogy szeretni kell végre.
Mert ez a keresztény ember igaz bére.
És a megbocsátás szeresd ellenséged.
Ezekért az igékért hullik majd a véred.
Mi mégsem szeretünk, meg sose bocsátunk,
Mégis ünnepeljük e gyönyörű karácsonyt
Ahol csak csillognak áruk és a pénzek,
És nem a hitről szól a karácsonyi ének,
Noha megszületett a világ Megváltója,
„Menjünk inkább síelni és drága szállókba.”
„Mit vegyek őnéki, hogy örüljön is végre.”
Emberek karácsony,ünnep van őérte!
Kellene az ima nem mulatni éjbe’,
Égőkkel diszítni házunk és a bokrot.
Hanem áldást szórni és égi malasztot.
Imádkozni azért, hogy megjöjjön a béke.
Hisz nemsokára megvált drága Jézus végre.
Nem a csillogás az, ami minket érez.
Hanem Krisztus keze simogatni képes.
Ne legyen az ünnep tárgyak ajándéka.
Hanem az imával Istennek az útja.
Menjünk szép karácsonyban éjféli misére.
Szívből énekeljük: megszületett végre:
Megváltónk a Krisztus égnek Fejedelme
Boldog karácsonyunk csakis így lehetne.
Édes, jó Jézusunk, ládd ilyen az ember.
Mégis az ajándék a mennyekbe megy fel.
Hő imáink mondják „Van ott fenn egy ország”.
És hogyha lenézel az ebédeket osztják.
Segít a magyar nép az árva, éhezőnek
Tanításod igaz a szeretet még győzhet.
Így látom e versben az egész világom!
Legyen azért boldog és igaz Karácsony…