Féktelen harag

( verse )
Lángot vet a szívem, bennem él a harag,
Vihar tombol mélyen, minden perc elszakad,
Nem találok csendet, folyton nő a zavar,
Nem bírom tovább , minden felkavar

( verse )
Ropog még a csend is, rám dől minden fal,
Körülöttem árnyék nő, lassan betakar,
Nem találok kiutat, a sötét elzavar,
Túl régóta várok, hogy jöjjön egy szabad nap.

( prechorus )
De érzem már közel, hogy eljön a pillanat,
Mikor végre elsöprök minden régi falat

( chorus )
Féktelen harag, visz előre vakon,
Nem állít meg semmi ezen az úton.
Féktelen harag, lobban újra bennem,
És nem félek többé, míg dobban a szívem

( verse )
Kezemben a holnap, végre tisztán ragyog,
Eltűnnek a fényből a sötét napok,
Szabad már a szívem, többé nem vagyok rab,
Elhalkul a vihar, és ragyog már a nap

( prechorus )
Most érzem igazán, hogy a lánc szétszakad,
És ahogy tovább lépek, mögöttem ledőlnek a falak

( chorus )
Féktelen harag, visz előre vakon,
Nem állít meg semmi ezen az úton.
Féktelen harag, lobban újra bennem,
És nem félek többé, míg dobban a szívem