T

Miháldi boltos lányok dala”

(1. versszak)
A kis faluban reggel már moccan a tér,
A bolt ajtaja halkan csilingel, úgy kér:
„Lépj csak be bátran, vándor, ha jössz errefelé,”
Mert mosoly fogad ott, amely kávénál is erősebb ennél.

(Refrén)
Ó, a Miháldi boltos lányok,
Derűt hoznak, ahol más csak fárad,
Kérdésedre felelnek, még mielőtt mondanád,
S a nap is szebben kel, ha látja őket tovább.

(2. versszak)
Polcok között suhan léptük, mint szél a búzatáblán,
Mind tudják, ki mit keres — még mielőtt kimondanám.
Van itt szó, ami gyógyít, s néha egy apró tréfás félmosoly,
És hirtelen minden gond olyan, mintha nem is volna oly komoly.

(Refrén)
Ó, a Miháldi boltos lányok,
Derűt hoznak, ahol más csak fárad,
És akinek rossz napja volt, mire kilép, már nem az a fajta,
Mert a kedvük ragadós, mint tavaszi fény az ablakra.

(Híd)
Ha egyszer arra jársz, s a világ túl nehéz,
Térj be hozzájuk, ahogy a régi szokás idéz.
A múlt rendje ott él: köszönés, tisztelet, jó szó,
S attól lesz a Miháldi bolt mindig otthonos, jó.

(Záró refrén)
Ó, a Miháldi boltos lányok,
Mindig tudják, mire vágyik a lélek — hallgassák csak!
S ha a falu csendben hajlik estbe, még akkor is látszik,
Hogy a környék szíve ott dobog, ahol ők állnak a pult mögött bátran.