Búcsúdal

Zúg a csarnok, lüktet a dobbanás,
minden támadásban benne van a folytatás.
Ha kell, a szívét is kiteszi a pályára,
mindenki tudja róla: apja fia.

Ez a mi játékunk, ez a mi világunk, kézilabda a vérünkben, amíg csak állunk.
Zúg a név, amit a szívünk őriz régről: ETO, örökké zöld-fehér mezből.
Minden nagy gól után a lelkünk felszabadul,
Iker-Bombac kombó, a csarnok felragyog, felvadul.
Ha menned kell is, egy dolgot üzenünk:
Isten veled, köszönjük, és még találkozunk.

Annyi meccs, annyi álom, annyi győztes éjszaka,
minden egyes pillanatnak itt marad a lenyomata.
A szurkolók szíve együtt dobban minden támadással,
a történelem íródik minden tapsviharral.

Ez a mi játékunk, ez a mi világunk, kézilabda a vérünkben, amíg csak állunk.
Zúg a név, amit a szívünk őriz régről: ETO, örökké zöld-fehér mezből.
Minden nagy gól után a lelkünk felszabadul,
Iker-Bombac kombó, a csarnok felragyog, felvadul.
Ha menned kell is, egy dolgot üzenünk:
Isten veled, köszönjük, és még találkozunk.

Akármerre visz az út, itt mindig otthon vagy,
a lelátóról a neved örökké visszacseng majd.
Ha egyszer újra belépsz, felrobban majd a zaj,
mert tudjuk mind: a szívedben ez a klub örökre ott marad, nem fogy el, nem fogy.

Ez a mi játékunk, ez a mi világunk, kézilabda a vérünkben, amíg csak állunk.
Zengje együtt minden torok, amit most súgunk:
Isten veled, köszönjük, és még találkozunk.