Léna

Aprócska kéz, ragyogó zöldeskék szemek,

Tötyögő lábakon fedezed fel a játszóteredet

Nyílik az ajtó, és már füledig ér a szád,

Ahogy kitárul előtted a hatalmas, új világ.

Gügyögve lépsz, közben kezem megfogod,

Rám nézel, és a mosolyod bátorít — egy jó nagyot.

induljunk szépen, kell a sapka és kabát,

Várnak ránk már odakint a gyönyörű, friss csodák.

Refrén:
Ó Léna, várnak rád az új csodák,

Ó Léna, tiéd lesz egyszer az egész nagy világ.

Ó Léna, mosolyod mindent beragyog,

Ó Léna… igen, élnek a földön angyalok.

Verse2:

Szíved megdobban, s minden nap új mesét hoz,

A fény után nyúlsz, s benne ott ragyognak az álmok.

Kis cipőd koppan, aztán futsz máris tovább,

Minden bokor mögött új kincs, újjabb csoda vár.

Nevetsz egy nagyot, és én veled együtt nevetek,

A világ szebb hely lett, amióta veled lehetek.

Fogom a kezed, s bár az idő majd elszalad,

Ezek a pillanatok bennünk örökre itt maradnak.

Refrén:

Ó Léna, várnak rád az új csodák,

Ó Léna, tiéd lesz egyszer az egész nagy világ.

Ó Léna, mosolyod mindent beragyog,

Ó Léna… igen, élnek a földön angyalok.

Verse3:

Ha egyszer nagy leszel, és messze visz az út,

Egy kis fény mindig hazahív majd, ahol vár egy kéz — a múlt.

S ha néha elbizonytalanít a zajló gyors világ,

Csak hunyd le a szemed, és tudd: a szívünk mindig vigyáz rád.

Refrén

Ó Léna, várnak rád az új csodák,

Ó Léna, tiéd lesz egyszer az egész nagy világ.

Ó Léna, mosolyod mindent beragyog,

Ó Léna… igen, élnek a földön angyalok.