Füstkarikák

Álmot keresek a mához
bármilyen való világhoz
megrajzolom az életet
füstkarikákat tervezek,
vággyal kínálom meg magam
házilag készült hangulat
semmivé lett üzemmódban
száguld velem a sorsvonat


soha nem jártam itt
mégis minden ismerős
légüres térben nélküled
szívom a megmaradt levegőt

a „most vagy soha” érzés most volt
arcomra a magány posztolt
most vagy soha érzés szimplán
igaz történet alapján

tengert keresek a parthoz
éjjel fényeket a naphoz
visszhangba gyűjtöm hűlt helyed
füstkarikákat tervezek
rosszul mértem fel az időt
lábaim alatt elfogyott
egy álom a sorból kidőlt
búcsúlevelet sem hagyott

soha nem jártam itt
mégis minden ismerős
légüres térben nélküled
szívom a megmaradt levegőt

a „most vagy soha” érzés most volt
arcomra a magány posztolt
most vagy soha érzés szimplán
igaz történet alapján