Holdfény

I. Versszak
A Hold fenn ragyog, ha napfény éri, Fénylő arcát nem láthatod minden éjen. Látok csillagot, s Vénuszt az égi réten, Hullófény szikrája a lelkemben él.

II. Versszak
Szép a Hold, de nézd, van árnyoldala is, Titkát rejti, nem mutatja a valós arcát. Kráterek mesélnek sorsról, mit cipelt, Egy élet súlya, ami mélyen sebzett.

Refrén
A szerelem is egy Hold, szép, ha süti nap, Csak árnyék ül benne, hol csillag sem ragyog. Magányos, hideg, boldogtalan éjben, Csak nézi az eget, könnyel a szemében.

III. Versszak
A lélek az univerzum, színe az érzés, Nem láthatjuk a végét, mert nincsen határ. Csak az univerzum örök, az emberi sors vár, De bármit sodor feléd, a szív mindig megoldja.

Refrén
A szerelem is egy Hold, szép, ha süti nap, Csak árnyék ül benne, hol csillag sem ragyog. Magányos, hideg, boldogtalan éjben, Csak nézi az eget, könnyel a szemében.

Outro / Bridge
Nincs nap Hold nélkül, nincs élet mosoly nélkül. Választás van mindig, tudod, merre jársz: Lehetsz Hold, vagy Csillag, de lehetsz maga a kráter. Válassz fényt, mielőtt végleg elmész.