Holdapó dala

(1)
Hold alatt járok, csillagfény a cipőm,
Álmokból gyúrtam, amit az élet adott nekem.
Fák közt suttog a múlt, a szél mesél nekem,
Holdapó vagyok, vándor az éj szívében.

(2)
Volt, hogy sírtam, volt, hogy nevettem,
Az idő lassan ringat, mint egy régi refrén.
A szívemben titkok, a kezemben fény,
Aki álmodni mer, az mindig hazatér.

(Refrén)
Mert az élet egy blues, lassú, mély és igaz,
Aki hallja a dalt, az tudja, mit jelent az.
Holdapó dalol, ha elcsendesül a táj,
Az álom nem múlik el, csak új ruhát talál.

(3)
Lámpásom fénye halvány, de sosem huny ki,
Aki elveszett, annak utat mutatni tud.
A múlt nem lánc, csak egy öreg dallam,
A jövő meg egy vers, amit még senki se írt le.

(Refrén)
Mert az élet egy blues, lassú, mély és igaz,
Aki hallja a dalt, az tudja, mit jelent az.
Holdapó dalol, ha elcsendesül a táj,
Az álom nem múlik el, csak új ruhát talál.

(Záró sor)
S ha egyszer eljön az utolsó refrén,
A Hold alatt még egyszer megszólal a fény.